Miranda ügyes, magabiztos és büszke mindarra, amit elért. Folyamatosan emeli a mércét, mind magán-, mind pedig professzionális életében. Bevásárolta magát az ügyvédi irodába, ahol dolgozik és sikerült megvennie az Upper West Side-on álló lakását. Néha azért elégedetlenül szemléli szerelmi életét és olykor fel is hagyott a szerelem keresésének gondolatával. A külvilág számára kemény nõnek tûnik, nem könnyen nyílik meg mások számára. Sérülékenységét cinizmussal álcázza és nagy adag öniróniával. Elég régóta élt hosszú kapcsolatban Steve-el: sokszor kételkedett azonban saját igazi érzéseiben és meglehetõsen frusztrált volt Steve könnyed életfelfogásától.
A férfi próbálkozásai, hogy magasabb szintre emeljék kapcsolatukat, még inkább eltaszították Mirandát. Feladták, de legalább a barátságukat meg akarták menteni. Sajnos Mirandának nem úgy jöttek be a Steve utáni idõkben a randik, ahogy elképzelte. Amikor Steve egyik heréjét kioperálták rák miatt, Miranda volt az egyetlen nõ, aki vigaszt nyújthatott a teljesen lesújtott Steve férfiúi önértékelésére. Nem sokkal késõbb Miranda észrevette, hogy terhes. Eleinte el akarta vetetni a születendõ gyermeket, majd utolsó pillanatban mégis meggondolta magát. Úgy érezte, ez az utolsó lehetõsége az anyaságra. Ahogy terhessége elõrehaladt, kételyei támadtak anyai érzéseivel kapcsolatban. Környezete viselkedése is megváltozott vele szemben, kis ideig ismét karrierjét féltette új szerepétõl. Egészen az utolsó pillanatig. Legjobb barátnõje, Carrie és Steve segítségével mégis életet adott kisfiának. Kismamaként és egyedülálló nõként új kihívásokkal kell szembenéznie.
Miranda elég földhözragadtan szemléli a divatot. Szerinte öltözni szükséges, mert kell... Inkább, mint örökké követni a legújabb divatokat. Nappali ügyvédi munkájához egyszerû vonalvezetésû ruhákat szeret. Lassan elszakad a merev színösszeállításoktól és hatásosabb színekkel kísérletezik. A hétvégén pedig imád lezseren és fiatalosan öltözni.

Abszolút belvárosiként, Manhattan-ben született. Cynthia Nixon korán bekerült a körforgásba és hamar megtanulta, hogyan tartsa egyensúlyban színházi, tévés és filmes karrierjét. Jelenleg Cynthia Nixon a “Sex and the City” HBO sikersorozat egyik sztárja és egy 4 éves kislány édesanyja.
Azon ritka fiatal színészek egyike, akinek egyszerre kettõ fontos szerep is jutott a Broadway-n. Tizennyolc évesen David Rabe “Hurlyburly” címû vígjátékában  és Tom Stoppard “The Real Thing” címû darabjában kapott bizonyítási lehetõséget. Broadway-i sikerlistája: “The Last Night of Ballyhoo,” “Angels in America,” “Indiscretions” (ezért az értékes Tony-díjra jelölték), “The Heidi Chronicles,” és a “Philadelphia Story”, amiért megkapta a Theater World-díjat. Cynthia Nixon az egyik alapítója a Drama Dept. nevû  off-Broadway színtársulatnak. Az alapítás óta a kilenc produkcióból ötben játszott is. Edward Albee drámaíró “Who's Afraid of Virginia Wolf” címû darabjában nyújtott alakításáért elnyerte a Los Angeles Drama Critics-díját.
A színésznõ filmszerepben  1980-ban debütált a “Little Darlings” címû filmben, azóta sok neves rendezõvel dolgozott, köztük Louis Malle-al, Milos Forman-nel, Mike Nichols-szal és Robert Altman-nel. A következõ mozikban játszott: “Amadeus,” “Prince of the City,” “Babies Day Out,” “The Pelican Brief,” “Marvin's Room” és a “The Out-of-Towners”. A tévében Cynthia Nixont a következõ munkákban láthatta az amerikai közönség: Wendy Wasserstein “Kiss-Kiss, Dahlings!,” “The Love She Sought” (Angela Lansbury mellett), “Fifth of July,” Richard Thomas és Swoosie Kurtz partnereként, a “Tanner '88,” “The Murder of Mary Phagan” Jack Lemmon fõszereplésével, továbbá a “Face of a Stranger” címû tévéfilmben Gena Rowlands és Tyne Daly oldalán. Az elmúlt évben Cynthia Nixon emlékezeteset alakított Scott Bakula és Eva Marie Saint mellett a “Papa's Angels,” címû megdöbbentõ erejû családi drámában.
Annak ellenére, hogy a színésznõ már két évtizede a pályán van és szinte szem elõtt, csakis a Szex és New York (Sex and the City) címû sorozatban vállalt szerepe és a Golden Globe-díjra való jelölés hozta meg számára azt a népszerûséget, hogy mára már úton-útfélen felismerik az utcán.