Rio de Janeiróban született 1976. szeptember 22-én, első komoly klubja a Sao Cristovao volt, ahová 14 évesen került. Három esztendőn át futballozott itt, majd 1993-ban a Cruzeiro igazolta le, ahol remekül futballozott, egy év alatt 58 gólt rúgott a különböző bajnokságokban és kupákban.

A válogatottban is hamar bemutatkozott, már 1994-ben felhúzhatta a címeres mezt, és ott volt a világbajnokságon is, de egyetlen meccsen sem lépett pályára. A vébé után a PSV Eindhoven vette meg, és első idényében 30-szor volt eredményes. Az 1995-ös Copa Americán aranyérmet nyert a válogatottal, majd ezt követően megsérült, és a következő idény nagy részét ki kellett hagynia. Így is rúgott 12 gólt, és ez elég volt ahhoz, hogy megvegye őt a Barcelona.

A katalánoknál kiválóan ment neki a játék, remekül kihasználta, hogy a csapat játéka teljesen rá épült, 34 gólt szerzett egy idény alatt. 1997 nyarán az Inter szerződtette, és itt is jól játszott, teljesítményének hatására 1997-ben megkapta az Aranylabdát, a FIFA választásán pedig az év játékosa lett, immár másodszor.

Kálváriája az 1998-as vébédöntővel kezdődött, amikor (miután a tornán négy gólt ért el) közvetlenül a finálé előtt rosszul lett. Végül mégis vállalta a játékot, de csak árnyéka volt önmagának, a brazilok pedig kikaptak. A következő szezont jól kezdte, de térdszalagszakadást szenvedett. Majd egy évet hagyott ki, ám visszatérése után ismét elszakadtak a térdszalagjai. 2001 decemberében tért vissza a pályára, de csak tíz mérkőzésen szerepelt az előző szezonban az Interben - igaz, így is hét gólt szerzett. A brazilok messiásként várták őt, és Ronaldo egyelőre beváltotta a hozzá fűzött reményeket.