Ahogy a zsebébe nyúl, összerezzenek. De csak egy csapzott doboz Marlborót ráncigál elő. Miközben a másik zsebében kotorászik gyufáért, esendően pislog. Nagyon fog utálni, ha rágyújtok? Némán biccentek. És nincs véletlenül egy öngyújtója? rebegi még esendőbben, azzal a pillantással, amit csak olyankor szoktak bevetni a fiúk, amikor már majdnem nincs remény. Beletúrok végtelenített fenekű táskámba, ahonnan egyszerre cibálódik ki a cigi és az öngyújtó. Diesel arca földerül, ahogy rácsap a tűzszerszámra, és kéjesen lassút slukkol a cigibe. Hát miért nem mondta, hogy bagózik? Gyújtson rá maga is! Nekem tilos, mondom savanyúan, de azt már csak hozzágondolom, hogy én csak egy hollywoodi riporter vagyok, akinek az a sorsa, hogy fegyelmezetten tűrje a sztárok allűrjeit, amíg bírja szusszal.

– Hogy van a kutyája? – kérdem sóhajtva, hogy induljon el végre a beszélgetés, ahogy mélyet szippantok Diesel füstkarikáiból.

– Nyolcvan kiló a bébi, és csókoltatja magát! – rikkant, miközben játszik a füstkarikákkal.

A sajtófőnök elnézést kérő mosollyal legyint a szoba túloldaláról, hogy ez csak egy bolondos kölyök. Az ám, de milyen! Hétéves kora óta színészkedik. 15 éves korában írta első forgatókönyvét, és megrendezte első rövidfilmjét, amit be is mutattak a cannes-i filmfesztiválon. Húszéves korában első nagyjátékfilm-rendezését a Sundance filmfesztivál beválogatta a versenybe. És ekkor pályát módosított. Két évre rá már a Ryan közlegényben láthattuk, nem is kis szerepben, innentől kezdve pedig egyik film jött a másik után. A Halálos iramban akkora siker lett, hogy a következőt, az XXX-et már köré építették.

– Az XXX-nek, vagy ahogy felénk mondják, a Tripla X-nek executive producere is volt. Azért, nehogy más is beleszólhasson?

– De fölvágták a nyelvét! Igen, ha tudni akarja, pont azért, mert az executive producer dirigál. A Halálos iramban akkorát durrant, hogy azonnal elkezdték agyalni a következő részt, közben az azt megelőző filmem folytatását is írták. Na most akkor vegyek a nyakamba egy harmadikat? Mi a túró legyen? Leültem Rob Cohennal, az XXX rendezőjével. Átdaráltuk a dolgot. Rob okos pasi, tudta, hol kell engem megfogni. Nem azt nyomta, hogy hányszor tudjuk még lenyúzni ezt a sztorit, hanem hogy ez a figura, ez a börtöntöltelék egyszer csak a Nemzetbiztonsági Hivatal markában találja magát, és nem azért vállalja a küldetést, mert él-hal érte, mióta az eszét tudja, hanem azért, hogy mentse a bőrét. Ő csak egy kis hülye amerikai. Mint azok a kölykök, akik bemennek rá a moziba. Na és ez a kulcs.

– Meg a gázsi is jó.

– Ami engem illet, teszem a dolgomat. Veszem a kanyarokat, ahogy jönnek. Nekem a dolog anyagi része valószínűleg sokkal kevesebbet számít, mint másnak, ezért adakozom belőle szívesen. Hallottam, mennyit sápítoztak, hogy 20 milliót kapok egy filmért. Engem ebből csak a munka érdekelt, mert az első két filmemért nemhogy nem kaptam egy vasat se, hanem még én tettem bele a lét. Igen! Gályáztam, és összevakartam három rongyot, az anyámnál csöveztem a cselédszobában. Egy évig gürcöltem egy telemarketingcégnél, és minden fillért félreraktam. Az egyik barátom beszállt, így jött össze 47 ezer dolcsi, és nem kocsit vettünk, hanem leforgattuk a filmet. Hogy miért? Mert imádom.

– Többen kezdték ilyen szerényen, aztán a sikertől mégis elszálltak.

– Na látja, ez tényleg érdekes. Fogalmam sincs, hogyan tudja magát valaki felkészíteni a sikerre. Az ember ugye kölyökkutya korától fogva erről álmodik, de arra nem számít, hogy mi van, ha az álom, hipp-hopp, valósággá válik. Ez baromi fura érzés. Ugyanis hiába éreztem idáig, hogy össze fog jönni, a sikerre nem lehet fölkészülni. Erre nem. Hogy egyszer csak mindenütt te vagy a téma. Hogy mennyit keresel, hogy milyen népszerű vagy, hogy tartós leszel-e vagy csak átmeneti. Tökre fölkavarta az életemet. A barátságaimat. A csajozást.

– Tényleg, mi van a csajozással?

– Be vagyok csajozva.

– Asia Argento (Diesel partnere az XXX-ben, Dario Argento olasz rendező lánya – a szerk.)?

– Sono contento con lei. (Jól megvagyok vele.)

– Ennyire komoly?

– Imádom a nőket, de csak szép komótosan. Beszél olaszul? Chi va piano va sano e va lontano. Chi va forte va alla morte! (Lassan járj, tovább érsz. Aki siet, hamar meghal.) Fura, hogy ez egyáltalán téma, de valahol értem, hogy mindegy, ki a csajom, ha én járok vele, akkor híres. Csak abban nem vagyok száz százalékig biztos, hogy ezt a fenenagy népszerűséget az adott hölgy is ennyire értékeli. Úgyhogy ezért hadd legyek picit óvatos, ha megengedi. Tudja, volt egy időszak az életemben, amikor én voltam az erős fiú a New York-i klubokban, csak verekedtem és csajoztam. Huszonegy éves voltam, enyém volt a világ. Most? Ki bocsátaná meg nekem, ha fölszívódnék négy hónapra?!

– Azok a tizenéves kiscsajok, akik imádják a kopasz fejét és a nagy dumáját, biztos nem. Ők azt is tudják, hogy abban a kocka mellkasban érző szív dobog. A kopasz fej pedig belül becsületes.

– Pont ezt mondja a mamám is! Hogy lehetek nagy franc, a szívem akkor is vajból van.

– És kiről mintázta ezt a kemény, okos fiút?

– Istenem, ha tudnám! Az összes akcióhősről. Schwarzeneggerről, mert bivalyerős volt. Minden srác álma. Miatta kezdtem el bodyzni. Bruce Willisről a fanyar humora miatt.

Közös fotónk van már csak hátra. Hülyéskedik megint, és két vaku között azt kérdi, mi az a tíz szó, amit érdemes megtanulnia magyarul.